…ÉS MAGAMRÓL EGY KICSIT

Ez a bejegyzés most nem lesz összeszedett. Szándékosan. Most lazán utat engedek a szavaknak. 🙂

Kíváncsi vagy rám? Ki is vagyok én? 🙂

Biztosan, elvégre ezért olvasod most ezt. Megjegyzem én is mindig borzasztó kíváncsi vagyok azokra, akiknek a weboldalát elkezdem nézni. 🙂

Szóval. 

El nem ítélhető módon, de mégiscsak sablonosnak mondható: kislánykorom óta érdekelt a divat, de évekig multiknál dolgoztam, míg egyszer rádöbbentem, hogy ezzel akarok foglalkozni, és  helyett: 

engem a varrás érdekelt, nem a divat, így hát én azt tanultam. Tízen-húszon évesen. Lerajzolni sosem tudtam szépen amit el szeretnék készíteni – na, mondjuk ezt azért megtanulhatnám végre 🙂 – viszont a kezemben tökéletesre állt össze. 

Kicsi vagyok, 155 cm, és vékony, csontos. Tudom ez a magas, telt nőknek áldásnak tűnik, de hidd el, ez  pontosan ugyanakkora szívás.

Ugyanis minden nagy, és hosszú, és lóg rajtam minden, mint tehénen a gatya.  Nagyon nehéz még manapság is jó méretű ruhákat találni rám az üzletekben. De nem adom fel! 🙂 Mert én szeretek vásárolni is. Nekem ez öröm. Ezért jól megférnek nálam a saját készítésű ruhák a készen vettekkel. Jó barátságban vannak, szeretik egymást, szívesen mutatkoznak együtt. 🙂

Tehát megtanultam profin női ruhákat készíteni. A nagymamámtól, aztán hivatalosan az oskolában, meg a barátnőmtől – akivel aztán sok éven keresztül – közösen- mérték utáni női szabóságunk, ruhaszalonunk volt- nevezd, ahogy akarod. 

Szerkesztés, modellezés, szabás, ruhapróba, varrás.

Ruhapróba. Büszkén mondhatom, hogy minden testalkatú, életkorú, foglalkozású, stílusú hölgynek 1, maximum 2 próbával sikerült készre varrni a ruháját.

Mert belénk ivódtak a testalkatok, a fazonok, az anyagok. Eggyé tudtunk velük válni. A vérünkben lett.

Na ez az, amit az ember nem felejt el. Na ez az, amitől hitelesnek érzi magát.   

Hiszem, és szerencsére tapasztalatból tudom is, hogy mindenkinek megvannak a maga fazonjai. Azok a ruhafazonok, amikben az adott testalkattal, az adott életkorban, és élethelyzetben, a leggyönyörűbbé varázsolják a nőt.

És ez nem jelent egyet a kisestélyikkel, luxusruhákkal.   

A hétköznapok szépsége, könnyedsége, kényelme. Szerintem ez ami igazán fontos. 

A divat,a trendek meg csak azért kellenek, hogy nem legyünk idő előtt nagymamisak.  Hú, ez a másik kedvenc vesszőparipám!  🙂 De erről majd olvass inkább a posztokban….. 

És miért pont Kapszulagardrób? – és itt most mégiscsak a sablon jön 🙂 – mert rájöttem, hogy én mindig is ezen elvek szerint raktam össze a saját ruhatáramat is. Tapasztalatom, tehát van dögivel ebben is. Most átadom végre, ha érdekel….

Most ennyit rólam. Ha még érdekel több szaftos részlet is (hány éves vagyok, hol tanultam, van-e férjem, gyerekem, kik a barátaim, milyen márkájú wc-papírt használok- na jó, ez sz.r poén volt 🙂 ) olvasgasd csak tovább szorgalmasan a bejegyzéseimet.

Csók, Ági